A mahagóni fa (Sapelli) jellemzői
Fafaj: Sapelli Mahagony (Entandophragma cylindricum)-lombos
Elterjedése: Afrika nyugati, középső és keleti részén lévő trópusi esőerdőinek fája, megtalálható Elefántcsontparton, Ghánában, Nigériában, Kamerunban, kelet felé Ugandában, Zairében és Tanzániában
Felhasználás: Hírnevét a belőle készülő első osztályú bútorok kül-és beltéri faszerkezetek, ablakkeretek, üzlet-, iroda- és bankberendezések, pultok és teli ajtók gyártása révén érdemelte ki. Széleskörűen alkalmazzák a hajó-és járműgyártásban, valamint zongorák és sportszerek gyártásánál.
Színe a halvány rózsaszíntől a sötét vörösig lehet. Idővel rozsdabarnára sötétedik.
A bútoripar és a belsőépítészet is kedveli könnyű megmunkálhatósága és szép színe miatt.
Hajó belső burkolására, díszítésére is alkalmas
A mahagóni vagy mahagónifa elnevezést eredetileg a Karib-tenger szigeteiről, Közép-Amerikából származó Swietenia mahagoni lombos fafajra, illetve elsősorban az abból nyert faanyagra használták, később a Swietenia nemzetséghez tartozó egyéb fákat, azok nagyon hasonló faanyagát is így nevezték.
A mahagóni szó sok olyan faanyag kereskedelmi nevében is szerepel, mely színében, megjelenésében, struktúrájában a Swietenia mahagónira emlékeztet, annak helyettesítésére használható, elsősorban az afrikai Khaya nemzetség tagjai, azok faanyagai (afrikai mahagóni), vagy az Entandrophragma nemzetség egyes tagjai esetében (Sipo mahagóni, Sapelli mahagóni).
Amerika felfedezése után a spanyolok a mahagónit először hajóépítésre használták, felismerve a kártevőkkel szembeni rendkívüli ellenállóképességét, tartósságát, jó megmunkálhatóságát. Hamarosan az anyaországban is elkezdték szerkezeti faként való használatát, például II. Fülöp az Escorial építtetésekor hatalmas mennyiséget hozatott be. Ebben a korban nagyon sok kastély, templom, kolostor tetőszerkezetében kapott szerepet ez a kiváló, értékes faanyag.
Angliában a 18. század elejétől, Németországban a század második felétől tűnik fel, elsősorban a bútorasztalosok műhelyeiben, bútor-manufaktúrákban. Az 1760-as évektől kezdődik az afrikai mahagóniféleségek importja (Khaya, Entandrophragma fajok). 1750 körül született meg Thomas Chippendale londoni műasztalos keze alatt egy új stílus, az ún. chippendale- vagy mahagóni-stílus. Ettől kezdve vált ez a faanyag a kastélyok, gazdag polgári miliők divatfájává.
Az ipari forradalom korában tudtak végül érvényre jutni a mahagóniknak azok az előnyös tulajdonságai, a nagy rönkátmérő, az egyenletes rostszerkezet, melyek alapján különösen alkalmasnak bizonyultak késelt furnérok előállítására. Napjainkban is ez ennek a faféleségnek a legjellemzőbb felhasználása.
VISSZA>>